Kezdjük azzal, hogy mi az, amit kiemelnél az ÖKO témában? – interjú Nagy Antallal

Kezdjük azzal, hogy mi az, amit kiemelnél az ÖKO témában? – interjú Nagy Antallal

Interjú
Nagy Antallal

 

Az első legfontosabb dolog az ÖKO-val kapcsolatban: mit is jelent ez a szó? Az ökológiai rövidítése, minden olyan termék idetartozik, ami a környezetből jön és oda megy vissza. Nem csak a beltartalom, hanem a csomagolóanyag is. Tehát nem terheli a környezetet, ami azt jelenti például, hogy plusz szén-dioxidot, szenet nem tesz hozzá a légkörhöz. Lebomlik, és a növény- és állatvilág számára felismerhető módon alakul át, azaz komposztálódik vagy megfelelő kezelés után ugyanez lesz az eredmény.

A komposztálható műanyag flakonok esetében elég nehéz a dolgunk egyenlőre. Kicsit olyan, mint az elektromos autó helyzete: jó, de mégsem kerek, hiszen nem mindenre használható ugyanazzal a CO2 kibocsátással. Pontosan tudni kell, mikor mire használható, másként pont az ellenkezőjét érjük el. Röviden: Az elektromos autók igen hatékonyak tudnak lenni közösségi alapon bérelhető verzióban egy nagyvárosban, de egy hosszú autópályás utazásra egyenlőre teljesen alkalmatlanok. Arról nem is beszélve, ha éjszaka töltjük azokat, akkor a szükséges áram napenergiából nem előállítható, tehát egyéb alternatív energiaforrást (szél-, víz-, esetleg hullámenergia) kell üzembe helyezni, ha ebben egyáltalán gondolkodni tudunk/szeretnénk. Hiszen, amennyiben gáz vagy netán szén erőművel generáljunk az autónkat működtető elektromos áramot, akkor akár  nagyobb szén-dioxid kibocsátást is produkálhatunk (igaz, helyben legalább nem szennyezzük a levegőt, de valahol máshol igen), mintha benzines autóval közlekednénk. Az atomerőművek pedig egyik pillanatról a másikra – tehát a szükségletek szerint – nem ki-be kapcsolhatók, így ezek itt nem jöhetnek szóba, nem előállítható velük az éjszakai hirtelen megnövekedett fogyasztás.

Tehát mi a helyzet a komposztálható műanyagokkal? Léteznek, mert ez folyamatosan fejlődik, sokan dolgoznak ezen. Jó-jó de még közel sem az igaziak. Az alapelv az lenne, hogy mint egy faágat, ha leteszem az asztalra, akkor ott marad, de ha elásom a földbe, akkor lebomlik és a környezet számára hasznosul. A komposztálható műanyagokkal kapcsolatban az a baj, hogy a legtöbb kizárólag ipari körülmények között komposztálható, ami azt jelenti, hogy megfelelő nyomás és hőmérséklet hatására viselkedik úgy, mint a faág. Jelenleg Magyarországon még nem működik ipari komposztáló, ezért hazánkban ezek a műanyagok a kommunális hulladékhoz kerülnek. Ez szinte még rosszabb, hiszen szelektíven sem gyűjthetők.

El lehet tehát kezdeni mérlegelni, hogy ez a folyamat mekkora szén-dioxid kibocsátással jár. A másik probléma a komposztálható műanyagokkal, hogy ha összekeveredik az újrahasznosítható műanyagokkal, mint például a polietilénnel, akkor szétdarabolja annak molekuláit, újrahasznosíthatatlanná válik és mikroműanyagokat képez. A lebomló szatyrokat azért szüntették meg, mert észrevették, hogy amikor összekeverték azokat a fosszilis műanyagokkal, mikroműanyagok jöttek létre, amik se lebomlani nem fognak, se újrahasznosítani nem lehet már őket. Tehát ez nem megoldás.

Akkor mire való, valójában a komposztálható műanyag? 

Ezekből a műanyagokból általában törékeny dolgokat lehet készíteni, illetve nem sav- és lúgállóak. Ez azt jelenti, hogy tisztítószert nem tudunk bennük tárolni. Legalábbis egyenlőre.

Az első probléma, hogy ha a tisztítószereket ÖKO csomagolóanyagba szeretnénk tölteni, akkor elég nagy dilemmával nézünk szembe. Viszont létezik egy olyan műanyagfajta, ami növényi alapanyagokból készül. Ugyanolyan polietilén lesz belőle, ami nehezen bomlik le magától, viszont van egy hatalmas előnye: egyrészt a hagyományos polietilénnel szemben újrahasznosítható (tehát nem kell különválogatni, hanem egyben lehet gyűjteni), másrészt cukorból állítják elő.

A cukorból alkohol lesz, aztán még egy köztes lépés után, az alkoholt átalakítják és ebből lesz a polietilén. Amikor a cukornád vagy a cukorrépa növekszik, akkor belélegzi a szén-dioxidot, a szenet megköti, az oxigént visszaengedi. A légkörben már meglévő szenet köti meg, mint minden növény, annyi különbséggel, hogy a cukorrépa és a cukornád arányaiban sokkal több szén-dioxidot tud megkötni, mint egy fa.

Ha jól értem akkor az etil-alkoholból készült polietilénben olyan szén van, amit a légkörből vontunk ki?

Igen. Ez már önmagában egy pozitívum. Ezeknek a flakonoknak az újrahasznosítása most már elég jól működik, és például Budapesten építenek egy ún. hőgyűrűt. Ez egy nagy beruházás, ami a budapesti épületeket fogja hőenergiával ellátni, gyakorlatilag ezeket Budapest szemetével is fogják fűteni. Az ilyen égetőművek már nagyon fejlett ipari létesítmények, pl. Bécsben is található egy ilyen. Igazi látványosságot varázsoltak belőle és ami fontos, hogy nincs körülötte büdös, mivel amit egy ilyen égetőmű kibocsát, az csupán szén-dioxid. Ha ez az, ami egyszer már a levegőben volt, akkor belátható, hogy nem adtunk plusz szenet a légkörhöz. Svédországban ezt egy kicsit tovább gondolták és már importálják a szemetet. Ez nem hiba volt a részemről, jól mondtam: importálják nem exportálják. 

Tehát úgy néz ki, talán a 2000-es évek letargiája után nyerésre állunk? Szerinted van reménye az emberiségnek?

Határozottan igen, van remény, de most nem lehet hátradőlni. A gazdasági érdekeket össze kell kötni a környezetvédelemmel, azaz fel kell ismerni, hogy az a gazdasági érdekünk, hogy ÖKO módon gondolkodjunk. Ezzel a hozzáállással mindenki nyer, egy vesztes helyzetet fordítottunk az előnyünkre. Figyeld meg, mindig ez a trükk és működik!

Tehát akkor pontosan mi lesz a Brilliance válasza a környezetvédelemre?

Az a megoldásunk erre, hogy teljesen ÖKO terméket fogunk gyártani, azaz mind a kül- és a beltartalmat illetően. 

Természetesen nem csak a flakont, de a kupakot és a címkéket is le tudjuk gyártani ebből a műanyagból, – green plastic – azaz zöld műanyagból.

A másik a beltartalom. Azért itt sem egyszerű és triviális a helyzet, de főként a cukorból készített felületaktív anyagokat fogjuk előnyben részesíteni – ezek már léteznek is és többet el is kezdtünk használni. Folyamatosan építjük be ezeket receptúráinkba. Azonban nem minden felületaktív anyag típust lehet könnyedén 100%-ban zölden elkészíteni, bár egyre nagyobb a választék. Hallottam már olyan lauriléter-szulfátról, ami 100% növényi alapanyagból készül. Viszont vannak fenntartásaim. Mivel ezek az anyagok olyan országokból származnak, ahol minden csak pénz kérdése. Azaz, amikor megkérdezem, hogy van-e ilyen meg olyan tanúsítványa a terméknek (tehát mondjuk nem tartalmaz 1-4 dioxánt, ami rákkeltő), akkor erre az a válasz, hogy létezik olyan is. Tehát 20-30%-al drágábban kapok valamit, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy valóban nem tartalmaz szennyeződéseket.

Természetesen léteznek már teljesen etikus felületaktív anyagok is, el lehet készíteni ezeket, ez már nem technológiai akadály. Tehát nincs kompromisszum: inkább 95-98-99,5%-ban lesz ÖKO, de egészségre káros anyagot nem fogunk gyártani. Ha ÖKO termékeket gyártunk, akkor alaposan körbejárva, etikusan fogjuk megtenni. Amit csak lehet, le fogunk váltani ÖKO-ra, és folyamatosan kizöldítjük választékunkat. Egy régebbi brand-et is leporolunk, ez pedig a Biobrill.

Az úton elindultunk és nem állunk meg. Minden konkurenst is erre bátorítunk, tartsanak velünk, tegyük jobbá ezt a világot. Ez minket nem gyengít, hanem éppen ellenkezőleg: megerősít hiszen lesz jövője gyermekeinknek.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

0