Vitassuk meg és ötleteljünk az “Egy élet a bolygón” című film alapján!

Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki a Föld bolygón él. Ami tetszik benne, hogy nem csak azt mondja el, hogy milyen rossz dolgok történnek a természettel, hanem a végén megoldásokat is javasol. Nem sok ilyen filmet láttam korábban, általában olyanokra emlékszem, amik elmondják a problémákat és hogy milyen bűnös és rossz az emberiség, de a megoldásokkal nem foglalkoznak. Ezért tetszett és ajánlom mindenkinek. Sokszor az ignorancia azért alakul ki, mert az emberek úgy érzik, nem tudnak tenni semmit. A szembenézés hiánya pedig nem eredményez kiutat a problémából. Minden kritikát egy javaslatnak is kellene követnie. Ezért ajánlom fel mindenkinek, hogy bátran vitassuk meg milyen megoldások vezethetnek eredményre a jelenünket és a közeljövőnket sújtó klimakatasztrófa enyhítése és elkerülése érdekében. Minden hozzászólás számít!

Ki oldja meg az előttünk álló klíma problémákat?

Sokan talán azt gondolhatják, hogy majd a bizottságok és a mérnökök megoldják a problémákat. 

A hu.euronews.com-on ezt olvastam a legutóbbi klíma konferenciáról:

“A beszédekben újabb vállalások is megjelentek, a harmadik legnagyobb szennyező India például bejelentette, hogy nagyobb arányban támaszkodik a megújuló energiákra, de a szenet továbbra sem váltják ki. Kína, a világ legnagyobb szennyezője csak a korábbi eredményeit sorolta, miközben más nagy szén-dioxid-kibocsátású országok, mint az Egyesült Államok, Ausztrália vagy Brazília el sem jöttek a csúcstalálkozóra.” 

Megjegyzem az Egyesült Államok arra a klíma konferenciára nem ment el, amit New York-ban rendezett meg az ENSZ. Ezen már senki meg sem lepődik. Kit büntetnek ezek a bürokraták? És ez most nem csak az Egyesült Államokra vonatkozik és a pökhendi hozzáállás azoknál is tapintható, akik részt vettek az eseményen. 

Elgondolkodtató, hogy megint az ENSZ-en és a kormányokon fog múlni a megoldás? Hány klímakonferencia volt eddig? Milyen eredményeket tudnak felmutatni?

Mi, mint a Föld lakosai, egyének, azt tudjuk tenni, hogy egy részt a választásokon olyan kormányra voksolunk, aki tényleg fog valamit tenni – nem csak mondja, hogy tesz, azért, hogy megnyerje a választást. Persze történnek változások, de attól félek mindez nagyon lassú. De ez nem minden, amit tehetünk, azt bővebben kifejtem a továbbiakban.

A sorsfordító változások is egyetlen döntéssel kezdődnek

Az együttgondolkodás rendkívül fontos, olyan megoldásokat kell kitalálni, amik élhetőek. Például ebben a filmben javasolják, hogy a nemzetközi vizeken ne lehessen halászni. Jó reggelt! Nem az én területem és onnan halászok? Hogy van ez egyáltalán? Ráadásul állami támogatásból… Az ENSZ dolgozik azon, hogy az óceán senki “földjein” ne lehessen halászni. Remélem sikerrel járnak. Ez azért jó, mert ott, ahol egyébként ez engedélyezett marad, ott is fel fognak szaporodni a halak, és így lesz a kevesebb több. Vagyis, ha hagyjuk a tenger élőlényeit kicsit “oxigénhez jutni”, azzal saját magunknak is jót teszünk, hiszen az élővilág regenerálja önmagát, így jut is, marad is. Ezzel szemben a versenyszerű lehalászás előbb-utóbbi fajokat írt ki, ezért nekünk, embereknek sem marad majd mit ennünk. A film a való életből mutat példákat, hogy az “élni hagyni gazdálkodás” igenis működik. Egy bizonyos szigeten már olyan szinten lehalászták a populációt, ami már gazdasági problémát jelentett.  Ezért megszületett a döntés: bizonyos területeken betiltották a halászatot. Na és vajon mi lett ennek az eredménye? A természet birtokba vette a vizeket, regenerálódott a halállomány és mindenki jól járt. Pár év alatt sikerült és az első lépés “csak” döntés kérdése volt. 

Ezt az elvet követve minden közösség tehet lépéseket közvetlen környezetében vizei, erdei gazdagítása érdekében. Ne feledjük az Óceán is vízcseppekből áll, minden tett számít!

Megoldás a mezőgazdaságnak, megoldás a természetnek

A fenntartható szó nagyon elcsépeltté vált. Nem gondolom, hogy jó dolog, ha az EU több ezer kilóméterről, egy steril irodából meg tudja mondani nekünk, hogyan is kéne ezt csinálni. Sajnos mégis megteszik. Talán azért tehetik meg, mert mi magunk nem tudjuk tökéletesen, hogy mit akarunk kezdeni egyébként gyönyörű hazánkkal. Azt gondoljuk, hogy a környezeti hatások itt kevésbé fognak érződni – Pedig nagyon is kézzel foghatóak. Ma már nem csak az őstermelő és gazda szenvedi meg az időjárás változását. Özönszerű esők, tikkasztó nyarak, a téli hó elmaradása. Óriási gazdasági kárt okoz a globális éghajlatváltozás mindenhol a világon.

De menjünk vissza egy picit messzebb az időben, hiszen a problémák gyökere jóval mélyebb, mint gondoljuk. 

Magyarország jelenleg egy félsivatagos terület. Nagyon régen egybefüggő erdők borítottak mindent és zabolázatlan folyók szelték keresztül-kasul a vidéket. Ma megtalálható itt a Homokhátság vagy fülöpházi buckavidék, ami konkrétan sivatag, vagy ott vannak a hortobágyi szikes puszták. Ezeket ma tájvédelmi körzetként őrizzük, mert már ükapáink is ebben éltek, nem emlékszik már senki rá, hogy ezeken a helyeken valaha erdők zöldelltek. Persze szép és ritka a homokban a naprózsa és valóban csoda is, de hát ezt elnézve fura jószágok vagyunk. Itt őserdők éltek régen, nagyon régen. (Az őserdő az ember által nem érintett erdőt jelenti, tehát nem csak a trópusi esőerdőkre használható fogalom).  Azonban a nagytestű állattartás és az egynemű gabonatermesztés miatt kivágtak minden fát! Maradt kb. 20% az erdők aránya Magyarországon. A párában dús levegőről pedig a folyószabályozások előtti vízi világ gondoskodott, hiszen egykor a történelmi Magyarország területének kétharmadát folyórendszerek uralták. 

Persze nem arra gondolok, hogy mindent vissza kell állítani a több ezer évvel ezelőtti állapotra, csak nem árt, ha tudjuk, milyen volt hazánk eredeti tájképe. A problémákra megoldást pedig ebből az ismeretből meríthetünk. Az erdők mennyiségét például többszörösére kellene duzzasztani, hiszen a fák megfogják a talajt, nedvességet kötnek meg és párologtatnak el, amiből aztán a mi élelmiszernövényeinket is éltető eső öntözi. (Egyébként ez is olyan, mint a halászat esetében: jut is, marad is). Tavak létesítésével pedig még jobban lehetne javítani az ország vízháztartását. Gyakorlatilag az egykori kárpát-medencei mikroklímát állítanánk ezzel részben vissza, ami egy valóban fenntartható és remekül működő rendszer lenne.

Most pont esik az eső, és sokan nem is tudják, hogy ez mekkora áldás. Kinéznek az ablakon és azt mondják: “Rossz az idő!” Az utóbbi években október-november környékén eseget az eső, aztán jön egy légköri aszály, ami kitart késő tavaszig. Tudom, mert gyűjtöm az esővizet, és amikor szükség lenne rá, üres a ciszterna.

A változás a fejekben kezdődik

De nem csak az éghajlatváltozás okoz problémát. A fejlett világ egész gondolkodásmódja abszurd.

Például az élelmiszerek pazarlása óriási probléma, de nem csak azért, mert mondjuk Afrikában tömegesen éheznek a gyerekek, hanem mert itthon is előfordul ilyesmi. Ezen felül pedig töménytelen mennyiségű erőforrást pazarolunk el ezzel. Az EU is próbál ezzel kapcsolatban tenni valamit, nem tudom mennyire sikeresek ebben, de azt látom, hallom, hogy ez az égető probléma nagyonis jelen van. (Például a britek által megvásárolt élelmiszer egyharmada a kukában landol). Vagy itt egy másik történet, mikor jótékonyság címén megmaradt árut osztanak szét. Múltkor azt hallottam, hogy a szegényeknek nyáron csoki mikulásokat “adományoztak”, nem tudom hány tonnát. Jótékonyság volna, hogy a  minősíthetetlen összetételű, a gyártó vagy a forgalmazó nyakán maradt – és mondjuk ki, gagyi – műédességet szegényeknek adják? Szerintem ez egy nemes gesztus degradálása, amit én nagyon nem szeretek. Ha ezek a cégek valódi segítséget akarnának adni, akkor tápláló élelmiszereket adományoznának az éhező gyermekeknek és nem ipari hulladékot. Mivel a megmaradt mikulás csokik  ipari hulladéknak számítanak. Ezeket le sem kellene gyártani, nem hogy a maradékot összegyűjteni és szétosztani, még ingyen is büntetés. Gondolom a nagy része ment a szemétbe, a gyerek meg a fogorvoshoz. “Ételosztás pipa!”

A divat és szingli életforma is az élelmiszerpazarlás fő okai között szerepelnek.

Egyre több ember él egyedül, egy személyre pedig nehezebb főzni. Míg nagyanyáink megteszik/megtették, hogy három-négy napig ugyanazt eszik/ették, addig egy 21. századi fiatal már nem fogja ezt csinálni. A hűtőben ott rohadnak meg az élelmiszerek. Aztán kuka. A szingliség persze alapvetően nem jó dolog, de a gazdaság egy része óriásit szakít azzal, hogy a szingliknek ad el, talán ezért is lett divat manapság szinglinek lenni… 

Tapasztalataim szerint vidéken még mindig az a gazdagság jele, ha pazarolják az élelmiszert. A vidéki emberek rengeteget dolgoznak, és amikor meg lehet pihenni, akkor lakomát rendeznek. Ebből természetesen a városi ember is kiveszi a részét a maga módján.  Számoljunk egy kicsit, két marhának kell egy hektár, 6-8 birkának szintén. Ha tovább számolunk, hogy egy ember hány marhát, hány birkát, bárányt fogyaszt mondjuk évente, akkor ki fog jönni, hogy nincs elég legelő a világon. Na most nézzünk meg egy mostanában nagyon divatos gurmé éttermet, ami arra alapoz, hogy steak-et árul a világ minden tájáról. De hol van a marha többi része? A “legszebb”, amikor mi itt Magyarországon Argentínából importálunk marhát. Ugyanis ilyenkor még a bődületes szállítással is terheljük a környezetünket. Részben ezért is irtják az esőerdőket, aztán tátott szemmel nézzük a pusztításokról a felvételeket és megvan róla a véleményünk. Az Angusznak, kell a legelő, sok Angusznak meg sok legelőre van szüksége. Persze, ha az istállóban áll szegény pára akkor is a legelőről kapja a takarmányt, csak még nagy gépek is kellenek hozzá, meg sok gázolaj. Ugyanakkor képzeljük csak el, mi mennyiségű szénkibocsátás árán jutott ide az a szegény állat, ami miatt kivágták az esőerdőket? A mostanában divatossá váló ketogén diéta sem éppen egy bolygóbarát étkezési rend, ha azt úgy állítjuk össze, hogy steak-et eszünk zsírral. Persze tudom, hogy ez az étrend kihívás is, azonban arra kérek mindenkit, aki ebben érdekelt, végre egyszer ne csak magunkra figyeljünk! Mert szép az ha szálkás az izom, de mi értelme van, ha csak egy kopár földön vethetjük meg lábunkat? Hiszen egyes becslések szerint már csak 60 aratás maradt és vége a termőterületek nagy részének ezen a bolygón.

Alternatíva lehet, hogy meneküljünk el?

Érdemes megnézni a Csillagok között (eredeti cím: Interstellar) 2014-ben bemutatott tudományos-fantasztikus kaland filmet, amiben szépen ábrázolva van, milyen klíma katasztrófa vár az emberiségre. Mi lesz 60 aratás múlva, ha nem teszünk semmit. Persze ott a főhős elmegy az űrbe és aztán happy end, az emberiség megmenekül, de sajnos el kell keserítenem minden romantikus lelket, az emberek nem fognak a naprendszeren kívüli űrutazásban részt venni. Még a naprendszerünkön belül sem sanszos. Nem is volna értelme, hiszen ezer szállal kötődik szervezetünk a Földhöz. Persze a milliónyi problémákról most nem is szeretnék említést tenni. Ha még tudnánk is fénysebességgel száguldani, vagy sokkal kisebb vagy sokkal nagyobb bolygóra érve képtelenek lennénk élni az új Földön, arról nem is beszélve, hogy az ottani organizmusok úgy is kiirtják a gyarmatosítókat, legyen szó baktériumról, vírusról, gombáról vagy valami dinoszaurusz féle fenevadról.  

Azt sem értem, hogy miért megy mostanában a menjünk a MARS-ra propaganda. Értem én, hogy a tudásszomj milyen fontos, de ha meghalunk itt a földön, akkor mit érünk a Marsról szerzett ismeretekkel? Abból a sok pénzzel és erőfeszítéssel miért nem ezt a planétát tesszük élhetőbbé? Szerintem alapvető lenne fontossági sorrendet felállítani.

Együnk húst, vagy ne együnk?

Térjünk most vissza az eredeti témánkhoz! A filmben Attenborough azt javasolja, hogy nem kéne húst enni. Kemény az öreg, nagyon kedvelem és tisztelem Őt! Ezzel azonban nem annyira értek egyet, hiszen ha azt mondjuk a mai embereknek, hogy ne egyél húst, akkor eleve megbukott a projekt. A legjobb szándékkal indul el, de elbukik mielőtt kibontakozhatna. Persze mindenkinek magának kell ezt eldöntenie, viszont én azt mondom, hogy ne egyél marhát, nagytestű állatból származó húst. Amennyiben mindenféleképpen szeretne enni valaki húst, akkor itt van a hal, a csirke, nyúl, kacsa, liba, ezeket együk inkább, mivel ezek kis helyen ellaknak, az etetésükhöz jóval kevesebb hektárt szükséges csak feláldozni. Ugyanakkor a köszvénytől is távol tarthatjuk magunkat. 

Tehát amennyiben a marháknak fenntartott legelők felszabadulnak, akkor ezeken a helyeken lehet erdősíteni. Amennyiben erdősítünk, akkor megmentettük a világot a felmelegedéstől. A fa elnyeli a szén-dioxidot, és ezáltal az üvegházhatást keltő gázok kiszűrésre kerülnek a légkörből, ráadásul még friss oxigénnel és párával is ellátja környezetét. Aztán lehet, hogy már a filmnek van igaza, és csak az segít, ha mindenki zöldséget eszik, de én úgy gondolom, még nem erről van szó. Viszont ha tetszik, ha nem, változtatni kell.

David Attenborough szerint az emberiség ezeket a problémákat nem az intelligenciájával, hanem a bölcsességével kell, hogy megoldja. Itt már túl vagyunk azon, hogy az embereket azzal kell szembesíteni, hogy milyen körülmények vannak az állattartó telepeken és az a hús, amit eszel, az mennyire egészségtelen a tartósítószerek miatt. Az emberek ezekkel kapcsolatban már informálva vannak, tudnak róla. Ma már ez nem kérdés. Olyan filmeknek kell születniük, mint ez a film. Hiszen nem tudom elégszer hangsúlyozni, nekem ez azért tetszett, mert a megoldás is szerepel benne nem csak a kritika. Tehát el kell kezdeni vitatkozni róla és cselekvésbe kezdeni.

Ha mindenki évente csak két fát ültetne, akkor…

Azon gondolkodtam egyébként, hogy ha minden ember minden évben ültetne kettő darab fát, akkor tizennégymilliárd fával lenne több évente. Plusz a kormányoknak is lakosságuk kétszeresének megfelelő számú fa ültetését be kellene vállalniuk, illetve ugyanennyit a különböző alapítványoknak, szervezeteknek. Ha csak kimész valahova, és ültetsz egy fát félévente, már tettél valamit. Ha négytagú családdal mentek, évente 8 cserjét ültettek, még szombat délelőtti programnak is kiváló. A lényeg, hogy földlabdás fát ültess. Nézz körbe és lehetőleg olyan fajta fát ültess, ami őshonos és ott, ahová szánod, már ott nő ugyanez a fajta, így nagyot nem lehet hibázni. Egy szombat délelőtti programmal meg lehet menteni a világot. Ilyeneken kell vitatkozni, dolgozni és ezeket kell propagálni. Ha valaki azt mondja hogy figyelj, kőgazdag vagyok, 7000 fát ültetek egyszerre, már jó úton vagyunk. Kellenek ilyen felajánlások és nem azért, mert mekkora marketing értéke lesz, hanem mert mindannyian ezt a levegőt szívjuk.

Itt az ideje, hogy végre cselekedni kezdjünk. És változtatni. A gondolkodásunkat és a világról alkotott meggyőződésünket alapjaiban kell megváltoztatni. Mondok egy példát, hogy mire gondolok. Megyek a Városmajor utcában Budán. Van egy kert, ahol természetesen minden zöld, de magán az utcán aszfalt találkozik a betonnal és homlokzattal. Az emberek el vannak szoktatva a zöldtől. Van egy-egy fa, és ennyi. A pesti oldalon pedig még rosszabb a helyzet. Nem is beszélve a mostanában hódító térkövezési divatról a köztereken. A Széll Kálmán téren is ez történt. Persze szép meg minden, csak nyáron 40-50 fokot árasztanak a kövek, növelik a városi forró folt hatást, sem oxigént nem termelnek, sem párát nem juttatnak a környezetbe. Vajon mi történne, ha kicsit tervezetten magára hagynánk az ilyen tereket? Erre egy nagyon szép példa az új Millenáris park, hogy ne menjünk messze a Moszkva tértől (Széll Kálmán tér előző neve). A városban itt-ott észre lehet venni, ha az ember szemfüles és figyel, egy-egy olyan kis színfoltot, mint amit egy erkélyen láttam. Ahol valami hihetetlen burjánzás történt. Talán a tulajdonos egy kicsit nem figyelt oda vagy elültetett valamit és elfelejtkezett róla és a természet elintézte a dolgot. “A természet utat tört magának”. Lehet látni egy-két tűzfalat is, amire felkúszik a borostyán vagy a vadszőlő. Ősszel szemet gyönyörködtető (és mellesleg szigetel is).

A természet egyébként rendbe rakja a dolgokat. Ha kiköltöznénk Budapestről, nem adok 30 évet, erdő lenne helyette. A fának a gyökere feltöri a betont. Ma, ahol spontán kinő egy növény, ott arra gondolnak, hogy gondozatlan a hely, ezért gyorsan ki kell irtani a növényt. Ma már ennyire fordítva gondolkodunk. Örvendezni kellene, hogy ennyire erős és makacs a természet, hogy a repedésből is kihajt. Nagy bajban lennénk, ha nem így lenne. Át kell gondolni, hogyan tudnánk kopár utcáinkat zöldíteni.

Nem az autók kitiltása az első megoldás, inkább a zöld homlokzatokat kellene támogatni. Ez már valami. Nem élhetetlenné, hanem élhetőbbé kell tenni a városokat. A zöld homlokzat 2-3 fokot jelent: nyáron hűt, télen pedig tartja a hőt. Segít az épületnek, párásít és elszívja a szmogot, friss oxigént ad vissza. Divatot kell csinálni ebből. Ismerjük azt a “viccet”, hogy ha a fák wifit sugároznának, annyit ültetnénk, hogy megmenekülne a Föld.

Lépten-nyomon mindenki tud tenni, ha csak annyit, hogy az erkélyre kiültet egy láda muskátlit, az is számít. Ha nincs erkélye, menjen el az erdőbe és ültessen egy fát. Rengeteg hely van még a fáknak. Persze négy évente lehet választani, de úgyse tudod mit fognak csinálni. Amíg mi személyesen nem teszünk semmit, nem tanítjuk meg gyerekeinket arra, hogy amit most látnak, az nincs rendben, akkor nagyot hibázunk. Ezen dolgozni kell, ki kell találni, hogyan kellene változtatni. Ne szakítsa le a gyerek a virágot, hanem ültessen egyet. Szép dolog, mikor anyának visz egy szál virágot, de tudom jól, hogy a gyerekek meg tudják tépázni a növényeket. Egyébként megújulva újrahajtanak, de itt alapértékekről van szó. Kicsi kortól így kell nevelni őket, mert nagyon nagy bajban lesznek. Öreg korukban majd nem a covid miatt kell maszkban járni, hanem azért, mert nem lesz levegő, és oxigén palackból fogják szívni azt. Lehet, hogy ez már a mi életünkben bekövetkezik? 

Ha ez így folytatódik, lehet, hogy 50 év múlva nem lesz Duna. Budapest látképe, amikor egy 8-9 méteres árok lesz a közepén, az csúnya lesz, és még szárazabb is lesz a levegő. Vannak olyan területek, ahol már fel kellett adni az adott mezőgazdasági tevékenységet, mert olyan szárazság tombol. A legtöbb helyen ez már érződik.

Ismerek olyat, aki tormát termelt, és azért kellett abbahagynia, mert annyit kellene locsolnia, hogy már nem éri meg. Nekik az lenne a megoldás, ha tavakat létesítenének. Az is nonszensz, hogy itt vannak a szabályozott folyóink, amik így  a lehető leggyorsabban elhagyják az országot. A folyószabályozásoknak alapvetően gazdasági oka volt. A gyarapodó népesség miatt mezőgazdasági területeket nyertek így, hajózhatóvá tették vele a folyókat és az árvíz ellen is így akartak védekezni. Bár jó szándék vezérelte az akkori vezetést, utólag derült csak ki, micsoda károkat okoztak ezzel. Akkoriban egy métert emelkedett a Tisza összesen, ma 9 métert lép ki medréből, ha akar. Hiszen 94 kanyart vágtak le a folyóról, amivel több száz kilométerrel rövidítették meg, így csökkent annak a területnek a mennyisége, amire a víz békésen terülhetett szét áradáskor. 

Mi a megoldás? 

Nagy tó felületeket kell kialakítani, és ezzel a légköri aszályt lehetne hatékonyan enyhíteni. Locsolás pipa, mezőgazdaság pipa. Konkrétan az árterületeket el kellene folyamatosan árasztani. Halászat pipa. Csak egy példa a légköri aszályra: ma már a kertészetekben nem lehet tuját kapni, ez a növény már nem tud túlélni ezen az éghajlaton. 

Nagy helyett kicsiben kellene gondolkodni

A másik probléma a biodiverzitás hiánya. A kertekben a növényeket vegyesen kellene ültetni. Tuja mellé egy boróka. Egy tujával nincs baj, a sok tujával van. A vegyes ültetés ráadásul a kórokozók és kártevők ellen is kiváló. Például konyhakertbe ültess a paradicsom mellé bazsalikomot. 

A monokulturális mezőgazdaság pedig talajromboló, ezért kell annyi vegyszert és műtrágyát bevetni. Ma csak búza nő a földön, nincs pipacs vagy búzavirág közte. Amerikában a kukoricával csinálják ezt, ami génmanipulált, és egyre nagyobb traktorokkal szántanak be. Mélyszántásnak hívják. Ez az új trend! Összeforgatják a levegőben gazdag rétegeket a levegőben szegény rétegekkel. Csóri gilisztákat a madarak megeszik, ha a forgatás közben nem kapnak frászt. A föld ennek hatására elveszti szén és nedvesség megkötő tulajdonságát, azaz sivatagosodik, homok lesz belőle. És már megint ugyanott tartunk: többet kéne meghagyni ahhoz, hogy maradjon. Az ugaroltatás – a föld pihentetése – például nem új találmány. De az ugar nem azt jelenti, hogy évente ötször be kell szántani vagy megbüntetnek érte. Az nem ugar, hanem sterilizálás.

Egy ilyen csilliókba kerülő munkagépnek egy kereke akkora, mint egy személyautó. A mélyszántás azért kell, mert minél lejjebbről kell felhozni azt a földet, ami még sötét és jobban megterem benne valami. Ahogy kiforgatod és kiszivattyúzod a tápanyagot a felső rétegekből, egyre mélyebbre kell szántani. A mélyszántás arra megoldás, hogy a mélyebb rétegeket is kizsigereled. A hatalmas gépekkel annyira összetömörítik a földet, hogy már a víz sem tud belemenni, ördögi kör. 

Kis lépés a Fölnek, de nagy lépés nekünk

Tehát mindenki tud és kell is tennie valamit. Azt gondolom, ha bárki belefog bármilyen projektbe, ezeket szem előtt kell tartani. Mi tisztítószereket gyártunk, elkezdtünk ezzel nagyon foglalkozni, és valóban fenntartható és lehetőleg a legmagasabb százalékban növényi alapanyagból származó felületaktív- és segédanyagokat kezdjük el használni, ezen az úton vagyunk. Már az új épületünket is ennek fényében tervezzük.

Nekem volt egy idealisztikus elképzelésem, hogy ezt egy csapásra megtesszük. Sajnos ez így nem megy, bármennyire is türelmetlen vagyok, hiszen van egy cég, és ennek a cégnek a forgalmát, jövedelmét nem szabad kockáztatni. Szépen elkezdtük felépíteni a dolgot, és mind a csomagolóanyagban, mind a beltartalomban elég nagy lépéseket teszünk. Ezekről majd folyamatosan meg fogunk jelentetni cikkeket, fogjuk értesíteni a vevőket. Ez egyelőre csak arról szól, hogy elindultunk ezen az úton, és nem csak gondolati szinten. Nemsokára az első igazán ÖKO termékekkel meg fogunk jelenni.

Arra buzdítok mindenkit, hogy ez az ügy legyen a szívügye, ez az a plusz, amit ha az üzleti érdekek mellé beilleszt, csak nyerni tudunk. És most már látom, hogy be lehet! Minden iparági résztvevőnek külön át kell gondolnia a tevékenységét, mit csinál, hogy csinálja. Éttermek: élelmiszerpazarlás, honnan veszem, milyen gazdaságból az élelmiszert, a gazdaság hogyan gazdálkodik a biohulladékkal, a vízzel, miként tartja a nagy állatokat. Ezeken a láncokon végig kell menni és alaposan lépésről lépésre kell haladni. Tehát mindenkinek végig kell gondolnia, hogyan gazdálkodik a szennyvízkibocsátásról kezdve a hulladékkezelésen át az öko műanyagokon keresztül a le nem gyártott csomagolóanyagig. Aztán szépen rá fogunk jönni, hogy ez nem csak környezetvédelem, hanem üzleti érdek is.

Sejtem és látom, hogy nem mindenki kezeli etikusan a szennyvizét vagy a szemetét. Értem, hogy fontos a profit, de akkor inkább emeljen árat és találja ki, dolgozzon rajta, hogyan tudja ezt a jelenlegi hátrányt a javára fordítani. Szemléletbeli változások kellenek. Mindenkinek tennie kell érte, a cégvezetésnek és a kollégáknak is. Ötleteket kell javasolni arra, hogyan lehet jobbá tenni a dolgokat, mert velünk vagy nélkülünk, ez a bolygó túlél. És ha lehet választani, akkor inkább velünk. Jut is, marad is. Szerintem sikerülni fog!

Képek forrása!