25 éves a BRILLIANCE márka – 1993-1997 mérföldkövek az életünkben

25 éves a BRILLIANCE márka – 1993-1997 mérföldkövek az életünkben

Írta: Nagy Antal
“Sztorizik a kezdetekről, bukásokról, újjáépítésről és sikerekről!”

 

1993-1994 – Jelen vagy jövő?

A katonaság után, ebben az időszakban két olyan cégnél dolgoztam, ahol megtanultam eladni. Konkrétan házaló ügynök voltam, és mindenféle kínai holmit árultunk az utcán, munkahelyeken és ahol csak lehetett. Aztán szóltam Gábornak, hogy jöjjön ő is, tanulja ezt meg és kezdjünk saját vállalkozásba, hiszen aki el tud adni az éhen nem hal. Benne voltam a rutinban, hiszen akkoriban 50 értékesítőt tanítottam be egy nyár alatt.

1. Azóta tudom, hogy mindig kell időt szakítani és a megszerzett tudásunkat átadni az arra érdemeseknek. (Ebben a cikk sorozatban, ezért minden fontosabb alapelvet, amik alapján élünk, amit megtanultunk utunk során, közzétesszük. Úgy gondolom, hogy aki ezt végig olvassa majd, az érdemes arra, hogy ezekkel az ismeretekkel gazdagodjon.)

Gábor eleinte nem akart kötélnek állni, mert nagyon jól fizető munkahelye volt egy pékségben. Azonban szerencsémre ott is változások történtek, így egyszer csak, végre azt mondta: “Rendben!”. Nagyon gyorsan megtanult mindent, sokkal gyorsabban, mint az addigi tanítványaim. Aztán édesanyánktól kértünk 40 ezer Ft-ot és ellátogattunk a Józsefvárosi piacra, – ami azóta már nem létezik – és megvettük első árukészletünket. Majd nyakunkba vettük a várost és eladtuk. Ebben az időszakban megtanultam güzülni, menni, menni és dolgozni, minden fájdalmat és fáradságot figyelmen kívül tudok hagyni, amennyiben szükséges. Egyszerűen átállok egy droid üzemmódba és megyek. Erre egy szemléletes példa lehet:

Egyszer egy tanulót képeztem ki értékesítésre. Bent álltam egy boltban – jól emlékszem, ez egy röltex bolt volt a Keleti környékén – és az eladóknak adtam el. Használtunk ilyenkor egy négy lépéses sorrendet. Ezt kívülről tudtuk, minden reggel gyakoroltuk, mint egy mantrát, ismételgettük folyamatosan és álmunkból felébredve is tudni kellett alkalmazni. Így szólt:

“Az eladás 4 lépése”

  1. Bemutatkozás
  2. “Kis mese”
  3. Zárás
  4. “Rihes” – Az eladás megtöbbszörözése

Tehát éppen megvolt a bemutatkozás és egy frappáns kis mesénél tartottam. Hátranéztem és azt vártam, hogy a tanuló mögöttem áll, és figyel. Hiszen ezt beszéltük meg. Mindig úgy történt a betanítás, hogy az elején csak figyel, megtanulja a mantrákat, a 4 lépést és a 8 lépést (erről kicsit később beszélni fogok), aztán egyszer csak elad egy dolgot. Majd ha ez jól megy neki, ki tudja próbálni teljesen egyedül. Az illető vagy elmenekült vagy megtanult eladni. Tehát reméltem figyelt és látta milyen ügyes szófordulatot használtam éppen. Nem állt mögöttem… A kirakat üvegén át vettem észre, hogy még az út túloldalán nézelődik és próbál átkelni a zebrán. Ez azért is volt meglepő, hiszen egymás mellett haladtunk és nálam volt a táska, ami nem volt könnyű. Anyu varrta nekem és belefért két gyümölcscentrifuga, egy nagy hajszárító és még sok kisebb árucikk. Mégis sikerült nekem sokkal előbb bejutni a boltba és belekezdeni az eladásba, míg ő még mindig csak szöszmötölt a zebránál. Akkoriban volt egy nyolclépéses kódexünk, ami szerint éltük az életünket.

“Nyolc lépés a sikerhez vezető úton”

  1. Pozitív hozzáállás
  2. Pontosság
  3. Felkészültség
  4. Dolgozz 8 órát
  5. Dolgozd át a területet
  6. Tudd mit miért teszel
  7. Ne veszítsd el a hozzáállásodat
  8. Önkontroll

Ezt is kellett tudni kívülről és naponta 100-szor elmondtam, hogy véremmé váljon. Ez egy módszer arra, hogy más által kidolgozott gondolatokat a sajátoddá tegyél.

Szóval megtanultam azt, hogy milyen menni, menni és menni egy cél érdekében és ekkoriban történt meg velem az az eset, ami megváltoztatta az életemet és szerintem sok más emberét is, akiknek át tudtam adni valamit abból, amit megértettem.

A Tócsa

Kristálytisztán látom magam előtt a pillanatot, hallom az utca zaját, amikor megyek az úton, kopog a cipőm és belelépek egy pocsolyába. Ez egy nagyon esős novemberben történt az Örs Vezér téren, napok óta csak esett. Annyit hordtam a cipőmet, hogy lyukas lett a talpa, egyszerűen elkopott. Nem oldalt feslett szét, hanem konkrétan a talpa lett lyukas. Azóta sem láttam ilyet. Ez az egy cipőm volt és ebben mentem nap mint nap sok-sok kilométert az aszfalton. Szóval ahogy beleléptem a tócsába szétáradt benne a jéghideg víz és nagyon hirtelen csontomig hatolt az a fájdalom, ami felkúszott az agyamba és amit azóta sem felejtettem el. Brrrr. Megálltam és azon tűnődtem, mi tévő legyek. A dilemma az volt, ami akkor nagyon erősen rám tört. 6000 Ft lapult a zsebemben, ami pont egy cipő ára volt akkoriban. Ez volt az összes pénzem és árut is kellett volna vennem. Álltam a pocsolyában és azon gondolkodtam, hogy cipőt vegyek vagy mikróba való tojássütőt? Akkoriban az nagy sláger volt, hiszen nem robbant szét benne a tojás. Sokat tudtam róla beszélni és akinek volt mikrója, annak eladtam belőle. Egy zsákkal, amiben volt 25 db, pont 6000 Ft-ba került. Cipő vagy áru, ez volt a feloldhatatlannak tűnő dilemma. Úgy is meg tudnám fogalmazni, hogy jelen vagy jövő? Akkor a jövőt választottam és árut vettem. Ez után még napokig kerülgettem a tócsákat, aztán egy következő alkalommal sikerült vásárolnom egy új cipőt és tojássütőt is. Rájöttem, hogy én irányítok. No meg egy kis pénzügyi ismeretekre is sikerült szert tenni.

2. Minden pénzügyi manővernek ez áll a hátterében: jelen vagy jövő? És mindig a jövőt kell választani a jelen előtt. Aztán természetesen jöhet a jelen, de utána újra a jövő és így tovább, ezt kell megfelelően egyensúlyban tartani, de az egyensúly azt jelenti, hogy sokkal több jövő, azaz mindig előre és előre.

1995 – Az alapítás éve a minőség jegyében

1995-ben kezdtünk el tisztítószereket gyártatni, akkor még Bt. formában.

A Brilliance Általános tisztítószerrel kezdődött minden. Az elején házaltunk ezzel is. Mint a kínai vackokkal, de tudtuk, hogy olyan terméket szeretnénk, aminek az eladása után vissza tudunk menni a vevőhöz és újra el tudunk adni vagy még jobb, ő keres majd meg minket és hozza ismerőseit, rokonait, hogy venni szeretnének. Fontos, hogy ezért vágtunk bele a gyártásba, illetve a bérgyártatásba, hiszen itt mi határozzuk meg a minőséget. A tisztítószer pedig úgy jött, hogy egyszer találkoztunk egy sráccal, aki arról mesélt, hogy Hollandiában, de Európa szerte is úgy élte egy időben az életét, hogy házaló ügynök volt és tisztítószert árult. Romantikus sztorikat mesélt és mi ittuk szavait, eldöntöttük, tisztítószert fogunk árulni. Elő is vettük az Arany oldalakat, (akkoriban nem volt még internet!) ami egy sárga, rendkívül vastag könyv volt és évente jelent meg, aki számított, az benne volt. A “Tisztítószer” címszó alatt több céget is találtunk, fel is hívtuk őket és kerestünk potenciális beszállítót. Nem igazán találtunk, mert mindegyikkel volt valami baj. Vagy silány volt a terméke vagy nem vett komolyan minket, de az egyik cégnél egy kellemes hangú hölggyel sikerült beszélnem, ha jól emlékszem valamilyen finn termékeket forgalmaztak. Mondtam neki, hogy egy olyan tisztítószerre van szükségünk, ami mindenre jó. Hiszen ezt hallottuk Holland “kollégánk”-tól, ők ilyen termékkel házaltak. A hölgy türelmesen felvilágosított, hogy márpedig ilyen termék nincs, se nekik, se másnak. Na nekünk sem kellett több, megfogadtuk, márpedig mi kifejlesztjük! Ez egy külön sztori és talán egyszer elmesélem, de most nem ez a lényeg. Végül is három hónap múlva sok kalandot megélve lett egy termékünk, amit úgy kereszteltünk el, hogy: Brilliance Általános tisztítószer.

Vettünk egy Transportert, abba beültünk az értékesítőkkel, elmentünk egy városba, és ott különböző távolságokra, leraktuk őket. Volt egy kedvenc számunk, amit mindig, amikor elindult a Transporter, betettünk a kazettás magnóba és együtt énekeltük: Animal Cannibals – Takarítónő. Garantáltan szem nem maradt szárazon. Az értékesítők kaptak a területen 1-2 órát, a környéken eladták, amit tudtak, és amikor visszamentünk értük, akkor kiszállítottuk a termékeket és beszedtük a pénzt. Így mentünk utcáról utcára, városról városra, és nagyon élveztük. Fantasztikus időszak volt.


Tehát testvéremmel, Gáborral alapvetően üzletkötők vagyunk, és abban hiszünk, hogy

3. Előbb meg kell tanulni eladni, mielőtt bármit is legyártasz.

Háttárs

Ezért kezdtük el így. Aztán az üzletkötés meg is maradt. Akkoriban még hárman vágtunk bele a tisztítószer bizniszbe, de mint kiderült, Gáborral háttársak vagyunk születésünk óta, hiszen ikertestvérek is vagyunk. A harmadik fél valamiért egy ideig próbált éket ütni közénk, de végeredményben nem sikerült neki és kilépett a cégből.

4. Egy fiatal cég akkor működik jól, ha két tulajdonosa van 50 – 50%-os tulajdonrésszel. Ez azért van így ,,mert nem a hatalmi játszmák döntenek, hanem erősen érvelni kell, hogy meggyőzzük a másikat. Egyszerűen ez működik. Ez annyira igaz, hogy bármely cég ahol több a tulajdonosok száma, az alapítás után nem sokkal, általában redukálódik két főre. Amennyiben valaki több mint 50%-al rendelkezik egy idő után a hatalmát fogja az észérvek helyett használni. A legtöbb cég emiatt nem képes elérni a 20. életévét.

Ő akkor az összes kézpénzünket elvitte a megállapodás szerint, de akkor még nem tudtuk, hogy ennél többet is magával fog vinni. Két évvel később, az akkoriban nálunk dolgozó értékesítővel összeállva amit tudtak, elloptak tőlünk. Know-How-t árut és még egy autót is. Amit évekkel később, amikor már ők is szétmentek, kifizetett az akkor már a saját cégét építő volt kolléga. Akkoriban évente kitermeltünk egy konkurenciát. Érdekességként megemlítem, hogy amikor kilépett tőlünk a volt “társunk”, háromfelé osztottuk a vagyonunkat és ő megkapta az egyharmadát. 700 ezer Ft készpénzzel távozott, ami az összes pénz volt a cégben. Ez akkoriban hihetetlen mennyiségű pénznek tűnt. Egy héten belül visszakerestük! Már megint ugyanaz a lecke! Jelen vagy jövő?

Nagy Gábor és Nagy Antal valamikor 1997 – 2000 között

A fordulat

A lényeg – és hogy ne térjek el az eredeti témától -, még jóval ez előtt dolgozott nálunk egy értékesítő, aki nem tudott eladni. De végül is ebben a munkakörben tevékenykedett nálunk. Mindig jött velünk, nagyon lelkes volt, akarta, tetszett neki, szeretett velünk lenni, de nem tudott eladni. Az is megtörtént vele, hogy azzal tért vissza, hogy az egyik helyen bemutattak neki valami tisztítószereket és hogy mennyire szuper, vegyünk már tőlük! Mi meg mondtuk neki, hogy
– Figyelj már ide, azért küldtünk be oda, hogy eladj, nem azért, hogy vegyél.
Szóval nem állt a helyzet magaslatán, gyakorlatilag soha nem adott el semmit.

Azt kell tudni, hogy az Általános tisztítószert 3 literes kiszerelésben forgalmaztuk, és volt egy 2+1-es állandó akciónk – így tudtunk eladni egyszerre 9 liter tisztítószert. Egyszer csak jött ez a srác, hogy eladott 10 flakonnal.
– Micsoda? – Kérdeztük tőle. – Ez hogy osztható hárommal?!
Ettől függetlenül megveregettük a vállát nagyon megdicsértük és nagyon örültünk a sikerének, hiszen addig 10-et senki sem adott el egy helyen. És pont az a srác, aki addig soha semmit nem adott el, egyből értékesített 10-et.
– Hol is van ez a hely?
Hiszen ki is kell szállítani az árut, illetve minket ez most már nagyon kíváncsivá tett. Alig vártuk, hogy odaérjünk. Kiderült, hogy ez egy óvoda volt, és a konyhába adta el. Hoppá!

1997 – Stratégiaváltás az értékesítésben

Rájöttünk, hogy sokkal nagyobb üzlet az, ha nem házalunk, hanem intézményeket keresünk fel termékünkkel. Könnyebben tudtunk eladni nagyobb tételeket és nem utolsó sorban, munkaidőben a házalás büntetés, hiszen az anyukákon és nyugdíjasokon kívül csak a naplopókat lehetett otthon találni, akik sokszor a kocsmából jöttek vagy oda tartottak. Tehát eddig az volt a cél, hogy az Általános tisztítószerrel egy olyan terméket alkossunk, ami mindenre jó. Persze jó volt az sok mindenre, de nem volt jó mindenre! Kiderült, hogy a stratégiánk némiképp életképes, de nem tökéletes. Finom hangolni kellett a rendszerünket és új célokat kellett kitűzni. Hamar kiderült ugyanis, hogy a termékfejlesztés nincsen letudva, inkább csak most kezdődik. A kellemes hangú hölgynek igaza volt. Nem létezik olyan tisztítószer, ami mindenre jó. Viszont a makacsságunk eljuttatott eddig a pontig. Itt egyből két alapelvet is megtanulhattunk:

5. Ne legyél annyira büszke, hogy ne lásd be, ha tévedtél, inkább örülj, hiszen új ösvényre léphetsz és lerövidítheted az utat a cél felé.

6. Kis lépésekre kell bontani a nagy célokhoz vezető utat és akkor sikerülni is fog eljutni a csúcsra.

Egyszerre csak egy termék, aztán ha életképes, gyerünk tovább! Azóta ezt számtalanszor alkalmaztuk már, szinte minden nap. Aztán lett négy termékünk, egy mosogatószer, egy duguláselhárító és egy vízkőoldó is az Általános tisztítószer mellett.

Ettől a ponttól kezdve fókuszunk közepére kerültek az intézmények, közületek, ipari vevők, éttermek, élelmiszer üzemek és kinyílt a világ!

Folytatás itt – 1998-2010 mérföldkövek az életünkben

1 hozzászólás

  1. Érdekes olvasmány, hogy hogyan jutottak el eddig. Szeretem a termékeiket, már többször vásároltam.
    Nagy előny, és örülök neki, hogy magánszemélyként is vásárolhatok.
    Az árak is kedvezőek, a személyes átvétel pedig szintén megfelelő nekem.
    Az egész családot innen látom el a fertőtlenítő szerekkel, elsősorban a kézfertőtlenítővel és utántöltővel.
    Tavasz óta vásárolok itt, (fiam a közelben dolgozik, így érte tud menni) amikor elkezdődött ez a járvány.
    Köszönöm, remélem megmarad a magánvásárlói lehetőség.
    További sikeres vállalkozást kívánok.

    Válasz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

0